Az orgona, mint növény és virág

A közönséges orgona 2-4 méter magas cserje, de céltudatos metszéssel kecses, alacsony törzsű fává is nevelhető. Dúsan elágazó gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talaj felszíne alatt, és a talaj nedvességét mohón veszi fel, ezért egy jókora orgonasövény közvetlen közelében a növények főként nyáron - sokat szenvednek a szárazságtól.Jó minőségű, meszes, agyagos talajon érzi magát a legjobban, de a sivár, köves, napos domboldalakon is megél. Kedvező körülmények között annyira sarjadzik, terjed, hogy az erdők szegélyét, a domboldalakat is ellepi gyökérsarjaival. A törmelékkel, sittel, feltöltött kertekben, udvarokon, parkokban az első pionírbokor. Napos, meleg fekvésben virágzik a leggazdagabban.

Az illatos nyári orgona, tudományos néven (Buddleja davidii) kínai származású. Alakja felfelé törő, nyúlánk, tojásdaddá váló, laza cserje. Magassága 2-4 méter közé tehető, feltéve, ha nem fagy vissza télen 1-2 méteresre. Igen gyors növekedésű cserje. Hajtásai négyélűek, virágzatban végződők. Levelei keskenyek, 10-20 cm hosszúak, lándzsás alakúak, viszonylag vastagok, de puha tapintásúak. Színük feltűnően méregzöld. Virágai csöves pártájúak, és bár aprók, de tömött, dús bugavirágzatba tömörülten jelennek meg. Erős, intenzív méz illatuk kifejezetten vonzza a lepkéket. Virágszínük eredően lila, de vannak lilás sötétkék, lilás rózsaszín, és tiszta fehér fajtái is. Virágzása július elejétől indulva, akár októberig is eltarthat. Virágai ezalatt folyamatosan nyílnak.

A nyári orgona leírása, gondozása, szaporítása, Botanikaland cikke.

Az orgona (Syringa vulgaris) 3-5 m-re növő cserje vagy kisebb fa. Törzsét és idősebb ágait apró cserepű kéreg fedi. Fiatal hajtásai zöldek vagy sárgásszürkék. Rügyei a hajtások végén párosával állnak. Levelei tojásdadok vagy széles tojásdadok, kihegyezettek, 5-12 cm hosszúak. Melegkedvelő faj. Termőhely tűrése széles, a túlságosan kötött, nedves talajokat azonban kerüli. Szárazságtűrő és erősen fényigényes. Szép, illatos virágai miatt kedvelt cserje. Európában már a 15. században elterjedt. A termesztésben számos változata alakult ki. A virágok április-májusban nyílnak. Az orgonák népszerűségüket szép virágzásuk mellett edzettségüknek is köszönhetik. Használhatjuk nyírott sövénynek, de ültethető csoportosan is vagy egyedülálló bokornak, kisméretű fának parkokban, kertekben egyaránt.

Az orgona a május egyik legszebb virágzó díszcserjéje, amely gyönyörű lila vagy fehér virágaival és bódító illatával kápráztat el minket. Európa dél keleti részén őshonos, de ma már szinte egész Európában közkedvelt kerti dísznövény vált belőle. Lombhullató cserje, amely akár 7 méter magasra is megnőhet. Levelei szív alakúak halványzöld színűek, virágai bugavirágok, amelyek a tavasz közepén jelennek meg. Ma már számtalan fajta vár ránk a kertészetben telt vagy egyszerű virágú, fehér halványlila vagy mély lila színben, törpe közepes vagy magas változatban.

Négy híres orgonafajta bemutatása. A forró tavaszi napok közeledésének egyik jele az orgonafák (Syringa) virágzása. Különböző színű virágfürtjeinek és fenséges illatának köszönhetően az orgona a legkedveltebb bokorfajta mind a kertészek, mind a kertészethez nem értők számára.

Általános leírás, gyökérzete, szár / törzs, korona, ágai, levelei, lombozat, virágzata, gondozása.

Különböző orgonák metszését nem lehet egy sablon mentén végezni. Nagyon fontos különbségek vannak közöttük. Ezúttal a címben is szereplő Közönséges orgona metszésével foglalkozom. A metszést mindig a növény megismerésével kezdjük.

Az orgonatöveket nevelhetjük úgy, hogy díszcserjeként is mutatós legyen és hosszú szárú vágott virágot is szolgáltasson, ez a metszési módtól függ. Metszéssel oly módon szabályozhatjuk a virágzást, hogy ugyanazon a növényen legyen virágzó vessző is és olyan csap is, amelyből a jövő év hosszú szárú virágai fejlődnek ki.

Közkedvelt cserje kertjeinkben az orgona (Syringa vulgaris). Újabban érdekes formákkal lepnek meg minket a kertészek. Önálló bokorként vagy sövényalkotó növényként is gyakori. Ismerkedjünk meg leggyakoribb károsítóival!